Irjatok le mindet, hogy mi tortenik, amig nem vagyok otthon!!Varom a bejegyzeseket!!:)
Majd en is meselek.
Most eppen a BritAsia Tv-nel varom, hogy feladatot adjanak. De meg varjuk Olit, aki majd valamit megmutat nekem.
Nagyon hianyoztok, csak ugyesen a Metadolcevel....kesz legyen, mire hazamegyek!!:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2009. szeptember 7. éjjel
VálaszTörlésMegérkeztem. Az út jó volt. A repülőn (mindkettőn) kaptunk kaját, szendvics, bounty, meg egy ital. Spriteot ittam. Frankfurtban elköltöttem a 10eurot ami apró volt. Sally, az itteni szervező várt minket. Meg ő hozott el Juliehoz, akinél lakom, mert neki "pici" (11 és 15 év) gyereke van és ezért nem jött ki. Ők már alszanak. Sallyvel beszélgettünk, volt, amit nem értettem, volt amit rosszul mondtam, de rákérdeztem, meg ő is. Jót dumcsiztunk Ő azért többet beszél, mint én. Aranyos azért. A ház olyan, mint a goggle mapson. Sok ugyanolyan ház.. Ahogy láttam a sötétben itt van valami nagy trambulin is, remélem kipróbálhatom. Nem esett az eső. Sally valami olyat mondott, hogy ide jön más diák is, mármint lakni Juliehoz, Hollandiából hétvégén. Remélem ő sem tud angolul Julie szőke, úgy nézem egyedül él a gyerekével, 40-45 közötti, szép háza van, tiszta, a carpitra nem lehet cipővel menni. Már álmos volt mikor jöttem, megmutatta a fürdőt, a szobámat, hozott vizet és mentünk aludni. Kipakoltam. A szobám szupi. Picike, enyhe sárgás fallal. Elég hűvös. Szép fabútorok vannak benne, olyan sötét antik, egy kis lámpa, padlószőnyeg, egy komód, ágy, éjjeli szekrény, fogas és szennyesláda, mellettem a fürdő. Cuki kis függöny a két kis ablakon, ami a trambulinos udvarra néz. A fürdő is kicsi. Nincs kevert csaptelep…furcsa. Jaj olyan fura volt a bal oldalon ülni elől a kocsiban, meg hogy Sally a jobb oldalon vezetett és az autók a bal oldalon mentek, mondtam is neki, hogy so funny….a furcsa nem jutott eszembe…meg is nézem a szótárba mindjárt. Nagyon fáradt vagyok.
Holnap 11re be kell menni a suliba eligazátásra. Úgy érettem, hogy gyalog megyünk. Most megyek aludni. Nagyon fáj a torkom. Azért icipicit hiányzik az albérlet. Hűvös ez a szoba.
Ja, emeleten vagyok és a lépcsőfokok kb 12-15 cm-esek nagyon keskenyek, a bőröndöt alig bírtam felcipelni. Jó éjt!
2009. szeptember 12. szombat este Rengeteg dolog van, amiről írni szeretnék. (Most a laptopon írok, és nagyon furcs, mert kezdek hozzászokni az angol billentyűzethez, amin nincsenek ékezetes betűk, így lehet, hogy azok néha lemaradnak és az y-t és a z-t is összekeverem.) Kedden miután 10-re bementem a suliba és körülbelül fél 2-ig interneteztem, kicsit megnyugodtam. Mindenkinek írtam levelet, és olyan jó volt utána olvasni a válaszokat, mert nagyon megnyugtatóak voltak. Utána elmentünk buszozni, a fiúk kajáltak, és hamar eltelt a délelőtt. Sokat kell itt buszozni, nagyok a távolságok, és aztán rengeteget kell sétálni is. Ahol én lakom ez egy nagyon szép környék, csupa kertes házzal és csöndes, kedves kertekkel. Az utcában van egy templom is (tegnap pont temetés volt). Nem tudom, hogy beszéltem e már a házról. Ezek a házak, itt mind ikerházak. De nagyon aranyosak. Van egy kis kinti előtér, ami nem kert, de itt állnak az autók és kis sövény választja el a járdától. Bejövök az ajtón (kaptam kulcsot is) egy hosszú szűk folyosó vezet a konyhához, balra egy ajtó, ez a gardrobe; és jobbra is, ez a cipős és kabátos szekrény. Aztán a konyha, jobb kéz felé a főzős-mosogatós-sütős rész, majd az étkező. Onnan ki lehet menni a kertbe, ahol trambulin van és egy asztal, meg pár játék, és a szárítókötél. A konha mellett van a mosókonyha is. Ha nem megyek le a konyhába a cipős ajó mellett be tudok menni a gyerekek nappalijába. Itt van gitár, dobgép, számítógép, tévé a falra szerelve meg kanapé. Jobbra egy ajtó, a lépcsőhöz; vagy Julie nappalijához. Itt van kandalló, sok-sok fotel meg tévé, azt hiszem. Ahogy a lépcsőn felmegyek, Hanna, Lucy, és Julie szobája, a közös fürdőjük. Majd a folosó végén az én szobám, és külön fürdőm, és még egy szoba, amit ma már Edvin (a holland diák) használ. Gyönyörű zöld parkok, foci pályák és kertek vannak itt. A pázsit mindenhol elképesztően zöld. A College felé van egy tó, ahol néha az öreg bácsik mini hajókkal játszanak. Nagyon tündériek. Viki egy hétig valamilyen muszlim rádiónál fog dolgozni. Ő aranyos csak néha erőszakos. De kedvelem ,már többször voltam náluk, az ő házigazdájuknál, Ericéknél. Videóztunk. Dávidnak még nincs munkája. De ő elég kaját kap és net is van nála. Ottónak és Szabinak csak szerdánként kell bejárnia a meccsekre és arról kell írniuk. Nekem hétfőn lehet, hogy lesz munkám. Az Ázsia tévéhez megyek megbeszélésre. Beszélgettünk, mert a meccset szinte senki nem nézte, csak a gólokat. Nagyobbat tapsoltak, ha valaki billiárdban nyert. A fiúk elég laposak, mi elvagyunk Vikievel, nevetgélünk. De jó lenne, ha ultraviccesek lennének a srácok, mert akkor nem nekünk kéne poénkodni.Szerda este volt az angol-horvát meccsre. Nagyon kivoltam még szerdán, mondták a fiúk, hogy menjünk el, addig sem vagyok otthon egyedül. Elmentünk a Maggies nevű pubba. Én kólát ittam, de fél litert adtak… Csütörtökön délelőtt neteztem, majd bementünk a Citybe. A Saint Martin Churchben volt egy fél órás komolyzenei koncert, azt hallgattuk meg, hárman, mert Ottó és Szabi nem bírták. Kicsit egyszerűek. Majd sétáltunk, nagyon jó olcsó helyeket is találtunk, nem olyan drágák a boltok, mint gondoltam. Sokat sétálunk és így hamar eltelnek a napok. Majd este mentem Vikihez videózni, a Felolvasót néztük. Majdnem találkoztam Szilárddal is, de ő másik napra gondolt, mint én, így elkerültük egymást. Pedig sok mindent akartam tőle kérdezni. Pénteken titokban neteztem pár percet itthonról, nagyon vicces volt. Majd elmentünk megkeresni a Kanálist és fél órát hajókáztunk. Sok fotót készítünk. Majd küldök. Megnéztük kívülről Peter Brook színházát, a Kabaré lesz a követező előadás. Bementünk a Nemzeti Múzeumba, ez a nap is hamar eltelt. Itthon 3 napja tészta a vacsora, de nagyon keveset adnak mindenből. Mini szendvicseim vannak. Általában éhen halok, nagyon mókás. A fiúk meg csomót kapnak és még így is éhesek.
VálaszTörlésEste átmentem Vikihez, beszélgettünk, majd rossz buszra szálltam hazafelé, nagyon kalandos volt, mert már szinte az utolsóval jöttem el. Mivel a másik buszra még át kell szállnom, azt hittem ,h ogy lekéstem az utolsót. Majdnem sírni kezdtem, ott álltam a gettó közepén. És nem tudtam hova menjek, aztán szerencsére megjött az utolsó busz. Negyed 12-re értem haza. Itt mindenki 10-11 körül lefekszik. A buszok sem járnak olyan sokáig, ez nem világváros, mint Budapest…. Sajnos itt is minden hülye megtalál. Tegnap az utcán egy néger szólítgatott le, tegnapelőtt este meg a buszon mellém ült valaki, végig bámult, majd ilyeneket mondott (részegen): I love…I like…Do you like me??Oh, mondom ez nem normális, majd csókokat dobott, én rá sem néztem, csak az angol szótáramat böngésztem. Fantasztikus volt, mondhatom. Ilyet….aztán megunta és leszállt. Ma együtt reggeliztünk (végre nem pelyhet, hanem baconos bagettet, de csak egy felet. Itt voltak a nagyszülők, cukik. Hanna mindig bámul, én meg már nem tudok mit kérdezni tőle. Lucy nagyon cuki, vettem neki egy szülinapi képeslapot, remélem örül neki. Ma megjött Edwin, a holland. Ez a hülye Hanna össze akart boronálni vele, de mondtam, hogy I have got a boyfriend. Na, így meg elkezdett sajnálkozni. Edvin csúnya, és a kézfogása is elég para….:) Ma bementünk Aston Hallba, egy óra oda az út. Megnéztük az Aston Villa FC-t nagyon nagy, a többiek vettek egy jövő heti angol meccsre jegyet, én nem akartam 20 Fontért, pedig biztos tök nagy kaland, majd legközelebb. Kezd összekovácsolódni a csapat, de még mindig laposak, bár néha van egy-két jó poén. Aztán elmentünk egy palota szerű valamibe, az gyönyörű volt. Rengeteget fotóztunk. Szuper idő van ma. Csak egész nap éhes vagyok. De a többiek is. Este lesz valami magyar összejövetel itt, szóval arra benézünk Vikivel. Jó lenne, ha Szilárd is ott lenne, és találkoznánk végre. Most megyek kaja után nézni, meg lehet, hogy Edvinnel is váltok pár szót, nagyon elhagyatottnak tűnik. Majd írok. Jaj az új cipőmet nem is említettem. Nagyon töri mindegyik cipő a lábam (a csizma még nem volt rajtam, mert nagyon meleg van) de tropára ment a lábam az első két nap. Ezért egy very cheap boltba bementem és először 8 majd 6 Fontért találtam vászoncipőz, ami esetleg futni is jó, de végül 3-ért vettem, egy nagyon mókásat, remélem kibírja az itteni időt….majd küldök képet, azon lehet látni, vicces…
VálaszTörlés2009. szeptember 17. csütörtök „Áná” és a BritAsia Tv Kedden 8-kor találkoztunk Robinnal, a holland lánnyal a buszmegállóban. Illetve találkoztunk volna, ha megtaláltuk volna egymást. Én fél órát vártam a hidegben. De nem jött. Aztán fél 10-re beértem a munkahelyre és végül is Ő már ott volt. Csak, mint kiderült, másik megállóban várt engem. Az első nap egy indiai csaj mutatott meg mindent. És a feladatom az volt, hogy az anorexiáról és a bulimiáról írjak, és keressek olyan helyeket Birminghamben, ahol ezeket kezelik. A lányok nagyon kedvesek voltak, próbáltak kérdezgetni, nagyon kedvesek, és szépek. Többnyire internetezéssel telt az első napom. Unottan hazamentem, és megint rám tört a honvágy…Erre itthon, mikor megyek fürdeni Julie letámad, hogy hol van Robin?? Én meg nem értettem, mert olyan feldúlt volt, ő meg csak kiabált, hogy Robin eltűnt, nincs otthon…stb, mondtam, hoy mikor eljöttem , ő még ott volt. Felhívta a holland gyerek is, közben Julie kezében a telefon, belőle üvölt Robin házigazdája, hogy: hol van, hol van?tiszta káosz volt percekig, majd pont hazaért Robin. Ennyi. Aztán szerdán már pozitívabb voltam, biztos kapok valami jó kis feladatot. Bementem 10-re (Robinnal már csak sms-eztünk, hogy bent találkozunk). Leültem a kis gépemhez, neteztem, mert nem volt mit csinálnom. Megkérdeztem a tegnapi csajt, hogy mi a feladatom. De azt mondta még várjak valakire, addig nyugodtan netezzek….így ment ez 12-ig, mikor már kellemetlennek éreztem, hogy netezek. És elkezdtem olvasni a kis szótáramat csendben. Már egy ideje járkált ott egy magas, szikár, öltönyös, turbános szikh ember. Gondoltam ez valami főmufti, mert úgy járkált ott. Erre a mellettem ülő csajtól bunkó módon megkérdezi: Ez ki? Mit csinál? Miért van itt?....De ugye a csaj sem tudta, az meg odajött, kivette a szótáramat a kezemből, megfogta a kezem, megkérdezte ki vagyok. Olyan zavarba jöttem és olyan erősen szorított, hogy megmukkani sem tudtam. Odajött a szelid öreg menedzser, hogy a Bourniville Collegből jöttem és gyakorlaton vagyok. Montda, hogy jó és elment. És két perc múlva megint visszajött az ingerült energiáival. (Közbe visszakaptam a szótáramat). Kérdezte, hogy elfoglalt vagyok e, mondom, hogy nem. Erre kirángatott a géptől és odalökött egy másik turbánoshoz, aki kérdezte, hogy mihez értek, mit szeretnék csinálni…stb. De az ő beszédét nem nagyon értettem. Mondtam, hogy mit tanultam, és odalökött egy másik csajhoz, aki éppen dolgozott, hogy foglalkozzon velem. Leültem Barbara mellé, ő egy nagyon kedves fehér lány. Mondta, hogy ő most éppen vág. Ő egyébként a Sikh Channelnél dolgozik, mert úgy van, hogy a Sikh Channel, meg a BritAsia Tv egy irodában van, meg egy stúdióban. Beszélgettünk Barbarával, mondtam, hogy nem nagyon tudok angolul, de tökre megértett, meg mindig segített, ha elakadtam. Erre a turbános szikh megint hozzámszólt vagy kiabált, hogy : Mi a neved? Ki vagy te? Honnan jöttél? Mihez értesz?….elmondtam neki mindent. Illetve a csaj segített, mert ez a fickó nem értett meg, és mivel annyira félelmetes el sem mertem mondani. Szegény Barbara, meg leültetnek oda mellé, miközben dolgozik….mondta a szikh, hogy legyen a tanárom és majd segít nekem, mondtam, hogy OK. Barbara ebédszünetet tartott, mondta, hogy beszéljek Vijayvel (ezt nagyon nehezen értettem meg, hogy ez a neve) , aki segít, hogy mit csináljak, mert ő el tud igazítani, de ha bármi kérdésem van, szívesen segít. Barbara azóta is pár óránként megkérdezi aranyosan, hogy minden ok és allright-e. Nagyon kedves, bírom. Aztán ebéd után odamerészkedtem Vijayhez. Ő ilyen általános ember itt, rendez, intéz, segít nekem, műsort vezet, kamerázik, mindent tud, mindent kézben tart. 30 körüli férfi, nagyon magas, nincs turbánja, és jók ruhái meg nagy pecsétgyűrűi vannak. És nagyon kedves meg segítőkész.
VálaszTörlésElkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy rengeteg feladatom van. Hamarosan például jön 2 vendég a Football Fusion című műsorba, és látja, hogy milyen szépen sminkelem magam, ki kellene őket is, hogy ne csillogjon be a kamerába a bőrük. Hát mondom ez vicces…sminkelek. Na nembaj gondolom magamban, de addig is kíváncsi, hogy mit szeretnék csinálni majd, mit tanultam, mi érdekel. Ezeket elmondtam, előtte hozzátettem, hogy nagyon rossz az angolom és nagyon nehezen értem meg őket (egyébként neki kifejezetten rossz indiai akcentusa van…mókás). De mondta, hogy ezzel nincs semmi baj, mert itt mindenkinek rossz az angolja, ami így is van.:) Aztán beszélt nekem egy csomó mindenről, műsorokról…és elmondta, hogy a heti feladatom a vendégek sminkelése, kiszolgálása lesz és Jannak kell segítenem, a lámpáknál és fénynél. Ezt mind megértettem. Örültem magamnak. És mondtam, hogy Ok. Erre kérdezi, hogy milyen cipő van rajtam, lecsekkolta azt is, aztán mondott valamit, hogy itt nem, jó kopogós cipőben járni, mert behallatszik a felvételnél, de ez jó, ami nekem van. mondta, hogy várjak még egy kicsit és vendégek hamarosan megjönnek. Megjött a focis műsor vendége, vittem nekik inni, meg kisminkeltem az egyiket. Majd a műsorvezetőt is (aki olyan hiú, hogy én ilyet még nem láttam…) De nem volt elég jó a smink, mert egy mindenlébenhúszkanállány utánam sminkelt. Azt figyeltem egy ideig, aztán Vijay kihívott, hogy nézzem a rendezői szobából. Ez izgi volt. Majd a felvétel után segítenem kellett elpakolni Jannak és a mindenlébenhúszkanálcsajnak. Jant már hallottam előző nap is, hogy milyen magyarosan beszél angolul. De kiderült, hogy szlovák. Pozsonyból jött, és egy barátja Pesten él. Aztán viccelt a Debrecen Liverpool meccsel…ezzel le is zártuk az ismerkedést. A mindenlébenhúszkanált még mindig nem tudom, hoy hívják. De ő eredetileg bolgár, de Spanyolországból jött. Szőke, vékony és állandóan liheg. Nagyon fontosnak érzi magát, mert fönt a stúdióban ő az egyetlen lány, és a pakolástól kezdve a hangtechnikáig, mindent meg tud csinálni. Persze, így én is fontosnak érezném magam, de ő kifejezetten bunkó volt első nap. És közölte velem, hogy ide nem lehet akármilyen ruhába jönni, mert itt nem női munka van, itt farmer meg a póló a szerencsés. Mondtam, hogy nekem az nincs. Erre csak nézett és lihegett. Általában mindig sóhajtozik, mert mindig pakol valamit, amik nehezek, de nem értem, hogy miért nem hagyja a fiúkra, ha ő sóhajtozik. Na mindegy. Ott voltam vele fél 6ig (elvileg 5kor végzek, így 7 és fél órát voltam bent). Pakoltuk a cseszett nehéz bútorokat, meg átrendeztük a stúdiót. De beszélgetni nem udtunk, mert egyikőnk sem tud angolul… Sőt talán én jobb vagyok nyelvtanilag és kiejtésileg, de ő minden szakszót tud. A végére egész rendes lett, magához képest, sok mindent megmutatott. Csak én már nagyon éhes voltam. Megebszéltük Vijayvel, hogy másnap 10re jövök és elváltam az Asia Tvtől keddre.
VálaszTörlésViki a héten a muszlim rádiónál dolgozott, ahol kb semmit nem csinált eddig, csak netezett. De tegnap bement egy pasi hozzá, ő a várakozó szobában dolgozik egy számítógépnél. A muszlimcsávó ledőlt mögé a kanapéra és egy órát aludt. Majd bejött egy másik, aki várt, de mivel nem tudott leülni a horkolós miatt és még volt fél órája elkezdett imádkozni. Letérdelt és imádkozott, szegény Viki meg nem bírta nevetés nélkül. Na szóval, nagyon szervezetlen itt minden…..a hollandok persze rögtön kaptak munkát, de a mi meg ennyit csinálunk. Mindenki úgy van vele, hogy teljesen fölösleges volt kijönnünk. Szinte semmit nem tanulunk. Illetve tanulnak, mert talán még nekem a legjobb a munkám. Ma reggel 10-re mentem. De mondanom sem kell, hogy itt a lakásban senkire nincsenek tekintettel, mert a kis Lucy már reggel fél 8kor klarinétszóval és énekkel keltett. Aztán lementem reggelizni, 3 napja esszük reggelire: Forralt vízbe egy kis zabpelyhet önt Julie. Felfőzi és avégén lehet rá mézet tenni, ez valami undorító. Mikor először ettem, majdnem visszajött. Tegnap már nagyon keveset kértem. Ma, mikor lementem már hála az égnek, senki nem volt itthon és lehúztam a wcbe az adagomat. Pedig én tényleg mindent megeszek, de ez…aztán ettem két marék pelyhet. Az is vicces, hogy a gyerekeknek csomó uzsit csomagol, eper, uborka, kétszer annyi szendvics, mint nekünk, víz, csipsz. Szerintem holnap szólok neki, hogy jövő héttől szeretnék többet kapni, mert nem ezért fizetek neki heti 105 fontot. Szóval bementem 10-re és Vijay, Robin (holland gyakornok) és Oli, útra keltünk a városközpontba egy moziba. Itt vettük fel a FilmTex című műsort. Én szereltem fel a lámpát és néztük, hogy Dan, a fiatal angol (SzabóKimmelhasonmás) gyerek hogy olvassa fel a szöveget. Ez tök jó volt, csak szegény gyerek rengeteget rontott. Vijay ma is nagyon rendes volt, mindig megkérdezte, hogy jól vagyok-e, minden ok. Lehet, hogy nagyon elesettnek tűnök?:) Majd kimentünk, a többiek kávéztak, a gyerek próbált velem beszélgetni, de nem sokat értettem, mondtam hogy magyar vagyok. Erre ő, hogy nagyon szereti Magyarországot, már kétszer is volt. Ennyiben maradtunk. Vijay mondta, hogy pénteken lesz valami india összejövetel, és hogy innen megyünk a tvből, holnap 5kor. Mondtam, hogy ok, de szerintem nem megyek. Majd kitalálom, hogy halaszthatatlan dolgom van… Visszamentünk a tvbe, és a bolgár-spanyol csaj egész kedves volt, segítettem neki pakolni, majd mivel nem volt dolgom, kb egy órán keresztül ültem és nem csináltam semmit. Majd odamerészkedtem Vijayhez és kérdeztem, hogy elmehetek- e. Mondja, hogy persze, de hova megyek. Hát mondom haza. Eljöttem. Persze nem haza, bementem a városba nézelődni. Tök olcsó itt minden. De tényleg, nagyon jó árak vannak, szép ruhák, ékszerek, táskák. Stb. Ma megünnepeljük Dávid szülinapját, holnap lesz 19 éves. Megyünk a Vörös Oroszlánba. Holnap talán találkozom Szilárddal. A hétvégéről még nem tudok. A többiek meccsre mennek, én sztem be a városba nézelődni.
VálaszTörlés2009-09-19. szombat Tegnap reggel, mikor bementem a tévébe, már ott várt a tutorom, Katie, aki egy kérdőívet töltetett ki velem, hogy mindenhol jól bánnak-e velem (családok és munkahely). Majd Robin (holland lány) megkért, hogy segítsek neki, mert egy műsortervezetet csinál a BritAsianak és felajánlotta, hogy lennék-e a szerkesztője. Szívesen elvállaltam a feladatot. A műsor témája: Mitől félünk a sötétben? A feladatom az volt, hogy keressek kísértetjárta vagy szellemjárta helyeket Birminghamben. Két órát dolgoztam ezen…remélem lesz is valami a műsorból. Majd bejött a magas szigorú szikh (Mr. Bal, a tévé egyik tulajdonosa….tiszta Zsurabácsi, de egy az egyben). Mindenkitől megkérdezte, hogy van, mindenki elfoglalt-e. Én persze megint nem voltam az, de kimenekültem ebédszünetet tartani, hátha abba nem köt bele. Majd elmentünk vele, 2 spanyol fiúval (akik azt hiszem egy pár), Robinnal, Radg-al és két szikh emberrel egy szikh templomhoz, mert itt vettünk fel egy riportot. Mr. Bal egyfolytában kérdezgetett rólam, de nem nagyon értettem, épp már csak a SzarkaTomibőrdzsekije hiányzott a kérdésekből. Hamar felvettük a riportot (én csak álltam és figyeltem, meg néha odajött Mr. Bal, hogy mindent látok, jól figyelek-e). Majd bementünk a templomba, a riporter csaj kérdezte, hogy bemegyek-e vele imádkozni. Mondtam persze. Erre a fejemre raktunk egy kendőt, levettük a cipőnket és az „oltár” elé vonultunk. Ő imádkozott, letérdelz, megcsókolta a földet. Én nem követtem ezt, csak kint vártam a terem szélén. Majd Mr. Bal áthívott mindenkit a templom mögötti menzára enni. Ide is mezitláb mentünk, kendőbe (csak így lehet), és az utcán kellett átmenni, nem értem, ezeknek nincs petefészekgyuszija? Az ebéd: chutney szerű valami, de mint kiderült nem az, mert zöldségből volt, de az állaga hasonló volt, hozzá az indiai „kenyeret” ettük (most nem jut eszembe a neve), volt valami lencsés (nekem az ízlett a legjobban) és valami kukoricasaláta ízű dolog, de szerintem sárgaborsó volt. Minden nagyon finom volt, a végén pedig tejberizst is ettünk. Végre volt valaminek íze. Nagyon ízlett. Mr. Bal teljesen meg volt lepve, hogy ez nekem nem volt csípős…hát mondom, hozzá vagyok szokva az ízekhez. Aztán meginvitált bennünket a jövő szombati nagy szikh összegyűlésre, ahol több százan lesznek a templomban, lesz kaja, pia meg minden, ami kell (ha jól értettem) és lehet, hogy forgatni is fogunk. Visszamentünk a tévébe és hamar elment a nap, este találkoztunk Szilárddal, aki körbevezetett és elvitt a kedvenc helyeire. Majd megismertem Lacit a lakótársát is, akik végül hazahoztak kocsival. Ja és kipróbáltam a vonatot is, ami itt olyan, mint a metró. Majd este elmesélik.Az indiai iszogatásra végül nem mentem, Vijay nagy bánatára. De megbeszéltük, hogy hétfőn 10-re megyek, és mindent megbeszélünk. Ma egész nap itthon voltam, mindenfélét csináltam. Már fél 3…..de sztem a reggelin kívül nem kapok mást, esetleg este egy kis vacsorát, de akkor már nem leszek itthon. A többiek meccsen vannak az Aston Villa FC-ben. Én nem mentem, mert nem volt rá pénzem. De irigylem őket A telefonom minden hétvégén megőrül. Lehet, hogy hazavágyik, nem tudom. De a lényeg, hogy mindig ugrik egy órát előre és a hazai időt mutatja. Most megint megijedtem, hogy fél négy és még csak írok…..
VálaszTörlésÍrjatok, hogy otthon mi van??Milyen volt a múlt óra??Várjátok a próbát??Cili, jössz ki ide Birminghambe, a konferenciára?
VálaszTörlés2009-09-20. vasárnap
VálaszTörlés„To be or not to be…”
Tehetném fel ezt a kérdést én is itt, Birminghamben. Mert olyan egyhangúak itt a napok, hogy inkább „nem lenni” lenne kedvem. Bár a mai egy kivétel volt. Reggel – szörnyű rémálomra ébredek – de sietek Vikihez, mert Erik (a házigazdája) visz minket Stratford-upo-Avonbe, Shakespeare szülőfalujába. Az út 1 órás volt, gyönyörű idő, kedves házak, egyre inkább megszépült a szemünkben a táj. Először egy kis régiségeket áruló boltot néztünk meg, itt ki-ki vett is a saját ízlésének megfelelő dolgokat (én a Farm, ahol élünk angol nyelvű kiadását). Majd sétálni kezdtünk a fő utcán, itt állt Shakespeare szülőháza, de mivel a belépő drága volt, csak kintről néztük meg. Ez az utcácska mesés, amerre nézel mindenhol ötletes kis boltok, szép termékekkel, viszonylag jó áron. Ékszeresek, ruhások, emléktárgyas, minden ami Shakespeare-s….a nyakkendő, az óra, a könyv, a bögre, a toll, a hűtő mágnes, az esernyő, a füzet, a radír, az ékszertartó, minden van itt. Sokat sétáltunk, parkokban, folyó mellett, hídon át, kacsát etettünk, ebédeltünk a parton, templomban sétáltunk, megnéztük Shakespeare és felesége Anna Hathaway sírját (ahol, nem mellesleg, volt magyar nyelvű útikalauz: csak, hogy nevessünk…néhány mondat:
„Üdvözöljük ezt a történelmi egyház. A betegtájékoztató segítenek megérteni ezt a szent helyet. Kérjük, ha bármilyen kérdése
Szerető Isten, meg imádkozni mindenkinek, aki ebben a templomben ma: Hogy, akik itt találhat meg, és azokat, akik megtalálják, lehet szolgálni Önnek nap, mint nap. A mi Urunk Jézus Krisztus. Ámen. ) Lehet, hogy az angolok is ennyit értenek belőlem, de legalább nem írom le
Meg akartunk nézni egy lepkefarmot is, de Erik azt mondta, hogy 5 Fontért ez is drága, mi nem tiltakoztunk. Inkább az ékszeres és táskás standokra spóroltuk a pénzünket. Ittunk egy kávét, én muffint ettem, végre valami finom (de a morzsákat azért Dávid rögtön felnyalábolta…). Majd délután 5-kor találkoztunk Szilárddal és lakótársával, Lacival a city centerben. Ahol megvacsoráztunk, és jót beszélgettünk. Ez egy élmény dús nap, volt, ahol végül nagyon is jóllaktam, jól érzetem magam és jó volt a társaság. Kíváncsi vagyok a holnapra….:)
Szia Anna! Jó olvasni soraidat! Sajnos nem idén lesz a konferencia, rosszul emlékeztem, pedig tényleg jó lett volna kimenni, találkozni veled..vicces, szinte magam előtt látom a helyszíneket, embereket, akikről írsz, olykor jókat nevetek. Azért remélem sikerül rávenni a családot, hogy adjanak neked kaját, mondd meg, hogy a magyarok szeretnek enni. (ami igaz is :) )
VálaszTörlésAmit iwiw-en írtam :) még fenn tartom, várom a küldeményed :), egye fene veled is jöhet, addig kibírom :) amúgy én ma egész nap a szülésről, várandóságról, csecsemőkről tanultam..megőrülök :) :) Asszem álmomban sétálok majd azon a környéken ahol most laksz, és jól lekergetem a buszról azokat, akik megkörnyékeznek. Ja és sétálni fogok cipő nélkül kendőben is..és kész szerencse, hogy álmomban nem kaphatok petefészek gyulladást :) De az is lehet, hogy kiderítem, hogy a spanyol pasik tényleg együtt vannak-e, vagy sem :)
Érezd jól magad, nagyon várunk!!! A telefonod, meg nagyon aranyos :) hogy hazavágyik :)
Az egész napos képzés végére az én tollam is jelezte, hogy elég volt, s kifogyott...Na megyek, mert holnap megint képzés, aztán este tánc :) :)
:):):):):):)Köszi Cili, a bíztató sorokat!!:)
VálaszTörlésAz elmúlt 2 hét különösen izgalmas volt…..:) Hát akkor folytatom a bizonyos keddi napnál, amikor is majdnem eladtak egy kecskéért…vagy legalábbis azt hittem, hogy az lesz.
VálaszTörlésKedden délelőtt szintén nagyon unatkoztam az Ázsia Tvben, mert az internetes keresgélést aznapra már megcsinálta. És láthatóan kiült a fejemre az unalom. Ezt a Nagyfőnök, Mr Bal. (turbános, szigorú, szikár) is láthatta, és szokása szerint odajött, hogy mit csinálok, elfoglalt vagyok?? Unatkozom… Erre kitalálta, hogy várjak rá pár percet, mert ő elvisz magával valahova. Hát ez nagyon izgalmasan hangzik, gondoltam és vártam a percet, hogy szóljon. Közben Vijaytől újabb fantasztikus sportos feladatot kaptam, de sajnos abba kellett hagyni, mert Mr Bal szólt, hogy indulunk. Ekkor már mindenki nevetett körülöttem, csak én nem, mert nem tudtam, hogy miről beszél. De valami másik irodáról beszélt, ahol nem fogok unatkozni. Mondom jó, és bátran vele mentem (fontos esemény, hogy a kabátomat véletlenül itt hagytam) Jump in, mondta Mr Bal és beugrottam a fekete Chevrolet- ba. Egész jól elbeszélgettünk, de mondtam neki azért, hogy az angolom nagyon rossz, és sok mindent nem értek meg, valószínűleg ezt ő is észrevette, főleg mert, állandóan azt mondta, hogy többet léne gyakorolnom a nyelvet. Majd megkérdezte, hogy tetszik Birmingham…hát mondom….Sehogy. És kifejtettem a véleményem a városról. Erre ő, a gyors és indiai angolságával elhadart valamit, hogy még sem megyünk a másik irodába, mert nem olyan jó az angolom, és valami estéről, partyról, little work-ről meg vacsoráról beszélt. De nem igazán értettem semmit.És nem tudtam összerakni a dolgokat. Hirtelen megállt, hogy most menjek haza és ő majd este eljön értem a hostomhoz és eévisz valahova, ahol majd tudok neki segíteni…vagy csak bevezet az életbe….na ezt nem tudtam meg akkor. Fontos tényező, hogy a kabátom ottmaradt a stúdióban és mondtam neki, hogy visszamegyek érte, de ő ígéretet tett, hogy elhozza nekem este. Huu….ez egyre érdekesebbé s érthetetlenebbé kezdett válni. Gyorsan ki is akartam szállni, de még nyújtotta a kezét… gondoltam, kezet akar fogni. És én ráztam is az övét, de ő meg húzta tovább az enyémet,. Míg a vége egy kézcsók lett. Huuhh ez annyira letablózott, hogy remegve menekültem a kocsijából, az első telefonfülkéhez, ahonnan hívtam Vikit, hogy most vajon mibe mentem bele. Találkoztunk is Vikivel és jól beijesztett mindennel, pedig én nem gondoltam Mr Bal meghívása mögött semmi rossz szándékot. Hamarosan kaptam is egy smst, egy angol számról: (persze teljesen rossz angollal… és még ő mondja hogy nem tudok angolul) Hogy örül a találkozásnak és majd ír az időpont miatt. Na ez egyre érdekesebb volt. Vikivel már midnent elképzeltünk, felállítottuk az este minden pontját töviről hegyire, mikor is fél 7kor csörög a telefonom. Mr Bal az…hát gondoltam, ezt nem fogom felvenni, mert ez nekem egyrészt pénzbe kerül, másrészt úgysem értenénk meg egymást. Így vártam, hogy smst írjon. Írt is: Sorry I had to go meeting did you get coat or shall i keep safe for you. Éppenséggel megértettük a tartalmát, de elég nehezen És elég vicces is volt. Főleg mivel beírtuk a magyar fordítóprogramba, az pedig így fordította.
Hazaérvén, vacsora közben egész sokat beszélgettünk Julieval és Hannaval (Lucy egy hetes táborba ment). És mióta Edwin, a hollan fiú itt van, majdnem minden este megkérdezik, hogy kérek-e még repetát. De az egész napos éhezés után már nem kívánok még egy tányérral a tömény ízetlen tésztájukból vagy a szokásos ízetlen főtt zöldségeikből. Najó, egyébként nem koplalok, mert itt olcsó a csoki és a csipsz, így hát, azzal elvagyok nap, mint nap.
Az sms után persze még nem volt világos, hogy lesz- e este kis munka, vacsorával és partyval, vagy nem. De miután este 10 után sem hívott, kikapcsoltam a telefonom és mivel szerencsére nem történt semmi. Nem adtak el semmiért, nem jött ide Julie házához, megnyugodtam és hamar elaludtam.
Másnap semmi érdekes nem volt. Azt leszámítva, hogy reggel 10 óta ültem a gépnél és mikor Vijay bejött és meglátott elkezdett nevetni, és kérdezte, hogy visszajöttem-e. Ezt nem annyira értettem, szóval titokzatos válaszként egy: Igen visszá-t válaszoltam. Majd miután megcsináltam a maradék focis keresgélést kérdeztem, Vijayt, hogy csináljak-e még valamit. Ő gondolkodni kezdett, mit adhatna még nekem és közbe izgalmas beszélgetésbe kezdtünk. Megkérdezte: hogy mentem- e Mr Ballal másik munkahelyre vagy a házába, vagy valahova. Erre szintén titokzatos válaszom következett: Nem. Mire ő: Nem? Én: Nem. És ezzel le is zártuk a témát, szerdán nem volt több dolgom, szóval sok internetezés után hazapályáztam. Ja ami fontos, hogy egész nap mindenki Mr Balt kereste, de senki nem találta. És nem érték el telefonon se. Picit megijedtem, hogy lehet, én vagyok az utolsó, akinek smst írt. De a lényeg: a kabátom rendben bent volt a stúdióban.
VálaszTörlésCsütörtökön FilmFix felvétel az Electric moziban, az Old Rep Theatre mellett. Oleg.kal, az orosz-spanyol fiúval mentünk kocsival és jól beégtem, mert én ugye az otthoni megszokott anyósülésnél akartam beülni, de itt ezen az oldalon vezetnek, szóval bunkón kérdezte, hogy vezetni akarok?? Ohh mondom, basszus, nem…Tiszta ciki. Aztán nyögvenyelősen beszélgettünk, de az már nem volt olyan gáz. Azt leszámítva, hogy az oroszos angolt még nehezebben értem, mint az indiait A felvételen 5en szoktunk lenni. Vijay, aki mint rendező vesz részt. Dan, a műsorvezető, Oleg, a kameramen, Robin, a holland diák és én. De Robin nem volt (később kiderült, hogy előző este szülinapja volt és elkésett reggel) Így csak 4en voltunk és a forgatás közben lemerült az elem, szuper. Oleg visszament a tvbe pótelemért. Mi addig vártunk. És beszélgetni próbáltunk. Vijynek meséltem a Drazséról. És felajánlotta, hogy ha ázsiai férfifőhősre van szükségünk, akkor ő jön, mert imád szerepelni. Még énekelt és táncolt is egy kicsit. Ez azért vicces volt, de illemből nem szakadtam a röhögéstől. Majd megbeszéltük a munkaviszonyokat és egyéb érdekes dolgokat, például, hogy mennyire unalmas Birmingham és mennyire unjuk mindketten. Ekkor támadt az ötlete, hogy menjek el vasárnap egy barbeque partira az ázsia tévésekkel. Na ez jó programnak tűnt, igent mondtam. A felvétel után kicsit kerestem a neten (focicsapatokat) majd újabb felvétel (Football Fusion) gyorsan sminkeltem, kávét hordtam, meg vizet. Azt kell mondjam, az első izgalmas és érdekes napom volt ez.
Pénteken unalom, keresgélés a neten és unalom. Este Szilárddal színházba mentünk. Quadrophelia. A darab címe. Szilárddal vonattal mentünk, de nem volt zavartalan az utunk, mert valami bajok voltak a jegyével….szóval már ott kikértük az igazunkat és utánajártunk a dolgoknak (főleg Szilárd, én csak hallgattam). Majd a színházban, nem akarták odaadni az ingyen jegyünket. Az is jó fél óra volt, míg Szilárd kiharcolta. Nem tudom, hogy megérte-e? A darab nagyon furcsa volt. Persze musical, itt csak arra van igény. Egy fiúról szólt, akinek 4énje van. Nagyon agresszív volt. A fiú apja olyan indokolatlan agresszív mozdulatokat tett, hogy néha megijedtem, hogy lehet, hogy nem is játszik. Mondjuk nagyon rossz volt. Igen, a színészek azt hiszem nagyon rosszak voltak. A zene tűrhető. De élő, és az jó. A koreográfia gyatra. A szöveget nem értettem. De néha nagyokat nevettünk azért. Szóval érdekes élmény volt, végülis elmondhatom, hogy ezt is láttam. És hazafelé, mit ad Isten, az egyik színész is velünk jött a vonaton. Szilárd kihasználva ezt az egyszeri alkalmat, kért egy aláírást a jegyemre. Persze se az én tollam, se az övé nem fogott, de valami karcolat azért látszik
Szombaton Vikivel fitnessz terembe akartunk menni, de nem volt ingyenes próba lehetőség, így vásárlás lett a délutánból a mozgás helyett. Este, Vikivel és az ő hostjaival, és Antonnal ,(Viki) holland fiújával elmentünk az Akamba nevü helyre. Ez egy afrikai étterem, dzsungelnek kialakítva, sok fű és fa és kevés asztal, jó hangulat, afrikai élőzene négerekkel, rézállatok, finom illatok, sok ember. Nagyon hangulatos volt. Csirkét ettünk, rizzsel. Finom volt, sokat nem beszélgettünk. De nagyon rendesek, hogy engem is elvittek. Erik (Viki hostja) végig kamerázott és mindenképpen táncolni akart minket küldeni. De nem mentünk Majd Viki, én és Anton elmentünk a közeli pubba, levezetni az estét. Gondoltam ez jó gyakorlás a másnap indiai grillpartira, mert Antonnal is végig angolul kell beszélni.
VálaszTörlésVasárnap 2re kész voltam, ahogy Vijay kérte, és vártam, hogy ideérjen. Már fél 3, de ő még sehol. Szuper. Nemsokára kaptam egy smst, hogy nem tud felhívni, de én próbáljam meg őt hívni. Kiderült, hogy nincs pénz a kártyámon. Elkértem Hannatól az itthoni telefont, nagyon nehezen adta oda. De végül valószínűleg átkot szórt rá, mert nem tudtam vele telefonálni, sehogy sem. Feltöltöttem gyorsan netről a telefonomat és hívtam Vijayt. Nem értem el. Majd végül 1 óra múlva nagy nehezen megbeszéltük, hogy csak 4-re jön értem. Majd 4-kor kiderült, hogy csak 6-kor kezdünk, mert sokan késnek, szóval 6ra várjam. Hát ehhez már nem volt kedvem, meg úgy láttam itthon is jó vacsi készül és még egy vasárnapi vacsorán sem voltam itthon, gondoltam most itthon maradok. Plussz ebben a sok időpont tologatásban tisztára el is fáradtam Vijay azért bocsánatot kért a pontatlanságért és én pedig Született feleségekkel vigasztaltam magam.
A hétfők itt mindig szörnyűek. Most sem volt semmi. Csak egész napos unalom. Született feleségekkel és Mulannal vigasztaltam magam az este. Julie beteg. Megfázott.
VálaszTörlésA kedd és a szerda is hasonlóan telt el. Viki munkája (muszlim rádiónál) is véget ért. Ő egész nap otthon van és várj a következő munkát. Jó kis ösztöndíj, senki nem csinál semmit.
Közben előkerült Mr Bal. Többször megkédezte, hogy megtaláltam-e a kabátom. De szerencsére többet nem kommunikáltunk. Próbálom is mindig kerülni
Csütörtökön csak Football Fusion felvétel volt, majd délután Vijay elküldött a postára, ahol borítékot vettem . Majd utána elmentünk Vikivel az indiai negyedbe és ruhákat néztünk. Gyönyörű boltok vannak itt. Szeretnék egy indiai ruhát, de ahhoz, hogy soha ne vegyem fel, kicsit drágák. Mivel csak mi voltunk fehérek, kicsit furcsán néztek ránk, egy két helyen. Ez egy nagyon szép délután volt, igazán érdekes környék. Teljesen elvarázsolt. Sajnos nem fotóztunk. Viszont vettünk pár ékszert. Eredeti indiai Majd megkoronázásként ettem egy arab-indiai-muszlim-pakisztáni gyros tál szerűséget is. Meglepő, de nagyon finom volt
Este Vikivel és Antonnal megnéztük az Álmodozókat, de nekik nem tetszett. Nem értem
Péntek a legborzasztóbb nap, mióta itt vagyok. Vijay még tegnap azt mondta, hogy 9-re menjek az Electric moziba. Kis késéssel (12perc) oda is értem, és sehol senki. A fiúk a moziban úgy néztek rám, nem értették miért vagyok itt. 10-kor írtam egy smst… hogy hol vannak. Majd fél 11 körül megérkeztek. Hát én addigra majdnem felrobbantam. Szépen összegondoltam a szöveget, hogy én tuti felmondok. És beszélek a Collegban valakivel, hogy nem lehet- e munkahelyet változtatni. De Vijay nem jött aznap felvételre, csak 10 percere ugrott be a végén, mert életében először elfoglalt volt. Huhhh…..én meg nagyon pipa. Mindenkit megöltem képzeletben. Valószínűleg ezt érezték is, mivel egész nap kerültek Visszamentünk a stúdióba, Vijay parancsára, csak azt nem tudom, hogy én miért? De semmi dolgom nem volt, így egy órát ültem kint a hidegben, mire lehiggadtam. És rájöttem, hogy teljesen fölösleges bárkinek is szólni. Mert a maradék 3 hétre úgysem kapok új munkát, ahogy Vikinek és Dávidnak se nagyon találtak. És nekem ez a hely legalább leigazolja a gyakorlatomat. De hogy mit gyakorlok, azt nem tudom. Mert az angolt nem, a szakmámat nem, az érdeklődésemet sem….szóval kb. semmit. De azt, hogy ne küldjek el mindenkit abban a percben, mikor felrobban az agyam melegebb éghajlatra, talán ebben segít ez az út. És ahogy Orsi mondja, ami nem öl meg az erősít. Szóval ezzel a mondattal a szemem előtt és a jégcsappá változott testrészeimmel elindultam a citycenter felé, hogy valami ajándékkal meglepjem magam e borús, szomorú és reménytelen napon. Vettem is egy pénztárcát.
Az idő egyre hűvösebb. Jön a csizma időszak. Borús az ég, hatalmas szél van és 4 napja ma sütött ki kicsit a nap. Ja meg tegnap a gyors zápor után (szerencsére csak a 2. eső mióta itt vagyok) de a remény, hogy utána volt szivárvány is.
Este Vikivel találkoztam és Antonnal. Egy magyar lány mesélte, hogy van itt egy hely (Bushwaxer), ahol minden pénteken ingyen kaja van és csak a piáért kell fizetni. Elmondta az utcát, hogy merre keressük. De persze 1 óra séta után semmit nem találtunk. Így hulla éhesen bementünk egy helyre és jól behamburgereztünk. Pozitív élmény volt, mert még életemben ilyen jó hamburgert nem ettem. Anton nagyon aranyos, kicsit az öcsémre emlékeztet. Főleg mivel elkezdett magyarul tanulni, annyira tetszett neki a nyelv. És ezért letöltött egy magyar-angol nyelvtanuló programot és 2 napja azt hallgatom, hogy gyakorol: Elnezest…En vagijok Anton. En beszélek angolul. Nagyon vicces. Ez feldobja szomorú perceket. Szóval az este végülis jól siekrült. Jót ettünk, jót ittunk, jókat nevettünk, beszélgettünk. Szóval ezt már csak az koronázta meg, hogy mikor 11-re hazaértem (itt akkor már mindenki 2 órája alszik és kihalt a környék) nem bírtam bejutni a házba. Volt nálam kulcs, de valamelyik okos, szerencsésen a zárban felejtette a másikat belülről. Csöngetni nem volt pofám. Fél óráig vacogtattam a fogam, remélve, hogy valaki majd meghallja és kijön. De nem jött. Megpróbáltam minden alternatívát, hátsó ajtó, kavicsdobálás. De nem jött be. Próbáltam elérni Vikit és Antont, hogy hívják fel az én hollandomat, hogy nyisson ajtót. De ez újabb 20 percet vett igénybe, mivel ő már aludt. És itt nem mindig van hálózat, szóval Viki az smst, csak másfél órával később kapta meg. De végül Edwin holdkórosan ajtót nyitott. Mókás volt. Ettől méginkább fölényesnek és okosnak érzi magát.
VálaszTörlésSzombaton 3 holland és mi 5en, magyarok elmentünk a Cadbury csokigyárba. Nagyon jó volt. Végignéztük a csoki útját a civilizációba és közben sokat kóstoltunk is, ami annyira nem jó, így utólag visszagondolva, de akkor nagyon jól esett. Csináltunk sok csoportképet és vettünk csokikat. Edwinnel most már tényleg az összes témánkat kimerítettük. Egyszerűen akkor sem tudnánk többet beszélgetni, ha egy nyelvet beszélnénk. Ppff…vicces.
Pedig este még pubba is akart velünk jönni. El is mentünk, de az én bugyuta kérdéseim után, tényleg nem beszéltünk smemiről. Még szerencse, hogy hamar megjöttek a többiek és akkor már több téma volt. Mivel a mi fiaink nem túl beszédesek, főleg nem angolul. Míg Viki nem volt ott, nekem kellett tolmácsolni a hollandoknak… hát nem tudom, mit értettek belőle. Lényeg az, hogy az este egész jól telt. Barkóbázni kezdtünk, ami feldobta a hangulatot és még angolt is tanultunk belőle. Közben sokat nevettünk Anton új magyar szavain, amiket megtanult: pl. Anna, tele van a kanna (amire a fiúk most hívták fel a figyelmemet, hogy mit is jelent) vagy, Viktória kicsit hülye, és kurva. Ezeket gyorsabban tanulja valamiért, mint az én vagyok, te vagy, és elnézést – szavakat. Az utolsó buszt elcsípvén, Edwint hazatámogatva szerencsésen be tudtunk jönni a bejárati ajtón.
Ma Vikinél voltunk, a londoni 2 napos kirándulásunkat terveztük. Jó nehéz és bonyolult volt, de a szállás és a vonat lefoglalva. És Antonnak közben újabb szavakat tanítottunk.
Szóval a ma is hasznos volt. A hétvégék mindig jók.
Kíváncsi leszek a holnapi izgalmas feladatomra a BritAsianál…….
Ja és Mr Bal smse, magyarra fordítva, fordítógép által:
VálaszTörlésSajnálkozó nekem el kellett mennem találkozni tett téged kap kabát vagy maradni fogok neked biztonságos
No, Anna veled is mik meg nem történnek..de azt hiszem szerencsés kimenetellel ért véged a kocsikázásod..na meg persze, hogy pozitívan állsz a kiutazáshoz!! Igen, igen, elindultál a felnőttkorba :) Minden jó lesz valamire :)
VálaszTörlésCsak így tovább..
élvezettel olvasom a soraidat, de most rohanok aludni :)
légy jó..ééés szép napokat!
Miért, mit jelent, hogy tele van a kanna, Anna?
VálaszTörlésJó Londont, és minden jót amúgy is... én csak most vettem észre, h ide írod a blogot a megjegyzésekbe...
dom
2009-10-10. szombat
VálaszTörlésHétfőn és kedden semmi izgalmas nem történt. Mert úgy döntöttem reggel, hogy nem megyek be, hanem inkább „beteget jelentek”, mert úgy éreztem egész nap csak ülnék és ehhez nem volt kedvem. Itthon nagyon jól elvoltam. Kedden be akartam menni, de Viki éjjel írt egy smst, hogy fantasztikus tervei vannak és ne menjek be. Ettől függetlenül még menni akartam, de mikor a fürdőbe indultam, megláttam a szitáló esőt. És ehhez igazán nem volt kedvem. Ráadásul a szobám iszonyú hideg. A paplan alatt jó volt. De így legalább kiporszívóztam, rendet raktam a konyhában, rengeteget olvastam, zenét hallgattam, filmet néztem. Jó volt.
Szerdán energiabombaként mentem be, hogy itt vagyok, adjatok bármit. Erre Vijay csak annyit mondott, hogy üljek le a géphez, majd jön és ad valami feladatot….:) Hát ez 10kor volt, fél 3-ig olvastam és ültem. Aztán gondoltam eljövök. Itt egyébként senki sem dolgozik. Illetve annyit nem, mint otthon. És mégis keresnek. Mindenki egész nap bent csücsül és direkt lassan csinálja a munkáját, mert ha nem, akkor hamar végez és még unatkozna (mint én), én meg ahhoz vagyok szokva, hogy mindent minél gyorsabban, hogy sok mindenre legyen idő. Hmm…hát itt ez nem így van. Ráadásul ezek az indiaiak még az időt is viccesen kezelik. Ami náluk 5 perc, az neked 1-2 óra. Vicces. És kezdenek ők is olyanok lenni, mint az angolok. Unalmasok. Ezekkel nem lehet másról beszélni, csak, hogy ha vége a hétnek, akkor hétvégén: party, drink, party drink….Ez azért gáz, mert ebbe a városban semmi kultúra, de azért, ha akarnál találhatnál magadnak valamit. De itt mindenki csak a party-drinket választja hétvégi programul. És ezért megy be minden nap dolgozni, hogy közelebb kerüljön a hétvégi party-piáláshoz. Gáz!!
Na mindegy is. A szerda délután azért hamar elment, egy kis vásárlással (mi mással…itt?:)) Majv Vikivel találkoztunk. Vettem 1 Fontért egy angol társasjátékot, amerikai filmsztárokról, meg filmekről. Lehet egész jó, de még nem tudjuk a szabályokat
Csütörtökön kalandos délelőtt volt. 10-kor Vijay mondta, hogy ma majd sminkelek. És addig várjak. Fél 12-ig vártam. Majd elindultunk az Electric Moziba, felvenni a FilmFixet. Illetve indultunk volna, ha lett volna kameránk. De nem volt, mert az nem volt a stúdióban. Így előtte elmentünk valami házhoz, ahol begyűjtöttük a kamerát. Mikor az Electricbe értünk, gyorsan kipakolunk, de kiderült, hogy Dan (műsorvezető) már másfél órája vár, és neki már nem jó. Ezért visszapakoltunk és vissza a Stúdióba. A felvételt elhalasztottuk péntekre. Vijay és Oleg (az orosz –spanyol kameraman és sofőr) összevesztek, meg kiabáltak…mi úgy gondoltuk ebből kimaradunk és Robinnal inkább ebédszünetre mentünk. Vijay körül szikrázott a levegő, oda se mertem menni, de nekem mégiscsak tudni kéne, mit csináljak. Nem tudom mostanában mi van vele, de vagy ideges, vagy szaladgál a munkák miatt. Fura, mert eddig ő ilyet nem csinált. Na minden bátorságomat összeszedve, odaléptem az asztalához, de megszólalni már nem mertem, ezért boci szemekkel bambultam rá, arcomon azzal kérdéssel: Most mit csináljak? Erre ő sem szólt semmit és egy hosszú, néma jelenet játszódott le köztünk. Én a tehetetlen boci szemekkel vártam a feladatot, ő meg tehetetlenségében és haragjában (hogy nem vettük fel ma a műsort) szintén csak bámult rám, minden szó nélkül. Majd kezet nyújtott (ezt soha nem tudom nála mire vélni, hogy miért én vagyok az egyetlen nőnemű, akinek mindig kezet nyújt), kezet ráztunk. És a néma jelenetnek még mindig nem volt vége…majd már nem bírtam ezt az igencsak vicces szituációt és elkezdtem nevetni. Ekkor megkérdezte, hogy unatkozom? Csak bólogattam, majd ő: haza akarok menni? Mondtam, hogy mindegy. Akkor szerinte menjek haza és holnap fél 10-kor legyek itt. Hamar eltelt ez az izgalmas délelőtt is. Bementem a Matalan nevű boltba nézelődni, mert Szilárddal fél 4-kor találkoztam és gondoltam, addig nézelődök, mert hazamenni sem volt kedvem. Szilárddal elmentünk a WHS-be (könyvesbolt), ahol aznap Ozzy Osbourne dedikált. A sorba nem álltunk be, de láttam ŐT, és csináltam képet is (majd mellékelem. Majd 2 galériát néztünk meg (itt Galériából is csak kettő van), az egyik egész jó volt, azt leszámítva, hogy majdnem levertem valamit a táskámmal, szép volt. Volt egy tál, ami ólomkatonákből készült…És ahogy megolvasztották, teljesen összefolyt. Úgy nézett ki, mint egy csatamező, ahol már sokan nem kelnek fel soha. Rémisztő volt. Szilárddal sokat beszélgettünk, majd elmentünk kajálni. A Wetherspoonba minden csütörtökön curry-nap van és ilyenkor 5 Font egy étel és egy választott ital hozzá. Én Chicken tikka massalát ettem, rizzsel, rákszirommal, és mangó chutney-val. Finom volt, bár nem olyan jó, mint az indiaiaké.
VálaszTörlésPénteken persze nem értem be fél 10-re, mert pont most volt hatalmas dugó. És reggel, mikor már mindenki elment és egyedül voltam otthon, épp a fürdőben sminkeltem és férfihangot hallottam lentről. Halló, hahoo…kiabálta. Itt a férfihang egyébként is fura (mert Edwinnek még gyerekhangja van, más férfi meg nincs a házban), de így reggel, mikor egyedül vagyok itthon, tudva, hogy lent nyitva van az ajtó, nem csak furcsának, hanem ijesztőnek hatott. Hirtelen nem tudtam, hova bújjak, kit hívjak. A fürdőben maradtam pisszenés nélkül. A férfihang elindult fölfelé a lépcsőn és ekkor kimondta a varázsszót, amitől kicsit megnyugodtam: Hannah. Huuhh, gondoltam ez biztos csak az apuka lehet. Kidugtam a fejem a fürdőből és ott állt a Papa. Valamit gagyogott, de nem értettem. Majd a fűtést kezdte feltekerni (végre egy értelmes férfi), közben énekelgetett és jól mulatott. Majd még néhány szót mondott nekem és elment. Izgalmas volt. Persze fél 10-kor (amikorra be kellett olna érnem) még csak félúton voltam. De beszaladtam a stúdióba, elhoztam a make-upot (amivel aztán elfelejtettem kisminkelni Dant…) és rohantam a moziba. Már mindenfélét kitaláltam, mivel mentem ki magam…de szerencsére erre nem volt szükség, mert mire fél 11-re odaértem még csak Robin és Oleg ültek bent szétunva az agyukat. Vártuk Dant, aki meg ma késett…Mikor megérkezett, kiderült, hogy nincs nála szöveg, mert előző éjjel nem volt otthon és a többi….Nálunk sem volt. Pedig Vijay azt mondta neki, hogy nálunk lesz. (Nem is tudom mit gondoljak ilyenkor, hogy ezek hülyék vagy csak amatőrök). De szerencsére Robin talált egy szövegpéldányt. Nagyon untam a forgatást és csak bambultam magam elé. Meg próbáltam kisilabizálni, miről beszél Dan (és azokról a filmekről, amiket én gyűjtöttem össze múlt héten…éljen éljen…az első munkám, amit használtak valamire!!!). Épp a Zombiland című filmről volt szó. Amikor Oleg elkezdett szivatni, hogy én vagyok a Zombigirl, mert úgy nézek ma ki. Aztán még 10 percig ez volt az poénforrása, míg eszébe ötlött, hogy dobjuk fel a műsort és üljek be Dan mögé és játsszak Zombit. Na mondom, nem vagyok bohóc. Mentem is volna, ha előtte nem szivat már 10 perce. De Robin sem ment, így ráhárult ez a feladat, felvett egy napszemcsit és wc-papírt tekertünk a feje köré. És beült Dan mögé zombit játszani. Vicces volt. A stúdióba visszaérve szintén nem volt semmi. Student Union-t kerestem Birminghambe, de 15 perccel megtaláltam az összeset, részletes elérhetőséggel. Szóval megint unatkoztam. Vijay ebédelni hívott a közeli boltba, de pont akkor ettem meg a szendvicseimet és nem is volt készpénzem, úgyhogy maradtam a gépnél és az indexet olvasgattam. Nehogy lemaradjak, mi történik otthon. 2-kor mondtam, hogy mára teljesen kész vagyok. És vagy adjon valamit, vagy megyek. Erre leültetett és beszélgetni akart, hogy tetszik-e a munka. Vagy mit szeretnék csinálni, tanulni. És abban maradtunk, hogy hétfőtől, valamilyen szerkesztőprogramot fogok tanulni. Majd jó partyt és drinekt kívánt hétvégére. És elváltunk.
VálaszTörlésDélután találkoztam Vikivel és Antwannal, hoyg felkeressük a Bushwackers nevű helyet (amit múlt héten is kerestünk) és ingyen kaja van pénteken. Ez egy nagyon elegáns hely a Jewellery negyedben. Alig mertünk bemenni, majd kiderült, hogy ha 5-re jövünk és találunk asztalt akkor ingyenes, mert (fél 6 volt) már teli az összes asztal és már nem tudunk ingyen vacsit fogyasztani így. Hmm. Hesen maradva a Wetherspoont választottuk. Beszélgettünk, magyar és holland kifejezéseket tanítottunk egymásnak. Majd bepunnyadva a melegbe és a kaja után érzett kielégüléssel elindultunk a Városházához, ahol a Bollywood Steps című műsorszámot néztük. Kb 15 percig, mert elég gagyi volt. Semmi indiai szépség és izgalom nem volt benne.
Hazaindultunk. Már egész közel voltunk, mikor megállt a busz és nem ment tovább 5 percig. Nem értettük, hogy mi van. Feljött két kiscsaj meg egy feka gyerek és kiabáltak, de ehhez hozzá vagyunk szokva, szóval nem gondoltuk, hogy ezekkel van a baj. Senki nem tudta mi van. A kiabálósok lementek és lent folytatták a vitát. Megjelentek 10 perc múlva a rendőrök is. Tényleg nem tudtuk, hogy mi lehet a baj. Egy néger gyerek meg le-fel járkált. Antwan és Viki nem élvezték a helyzetet és mondták, hogy szálljunk le (én élveztem, csak nem értettem). Pont elindultunk lefelé, mikro feljött egy rendőr és kérdezte, hol van a gyerek. Hátrament és kiabálni kezdett a feka sráccal. Ekkor mi már az alsó részre ültünk és vártuk a fejleményeket. A rendőr leszállíttatta a gyereket, aki magából kikelve ordított. Lelökdöste a buszról és ott kiabáltak egymással. A busz tovább indult. Így jár itt az ember fia, ha nem érvényes a jegye. Ez volt a baj, később kiderült.
VálaszTörlésMa talán Vidámparkba megyünk, ha olcsó. Ha nem, akkor kipróbáljuk a társasjátékomat.
BOGINAK NAGYON BOLDOG 18. SZÜLINAPOT KÍVÁNOK!!!!
VálaszTörlés